Ez csak egy papír… szoktuk hallani sok embertől, amikor szóba jön a házasság. Ilyenkor egy eseményre gondolunk, amelyen két ember hivatalosan összeköti az életét. A mi szemléletünkben a házasság nem csak egy papír, annál sokkal de sokkal több. Ha mindössze egy papír lenne, na meg persze a csinnadratta szép ruha szép virágok, akkor nagy valószínűséggel mi is csupán dokumentálnánk esküvő videósként és fotósként az eseményeket, majd mint aki jól végezte dolgát elkérnénk a „nagy lóvét”.
Sokszor használom a párjainkkal való beszélgetés során a Nagy Nap szót. Nem hiába, hiszen ezen a napon esküt tesztek egymás számára, hogy innentől bármi is történik együtt járjátok be a közös életetek útját. Jóban rosszban, bánatban örömben, egymás kezét fogva, egy irányba tekintve élitek a mindennapokat, összegyúrjátok az Én és a Te-t Mi-vé. Bármennyi idő teljen el, ez legyen az a Nap, amire visszagondolva erőt tudtok meríteni a nehéz napokon. Mindaz, amit ezen a napon éreztek és kimondotok egy olyan bástya legyen az életetekben, amihez mindig vissza tudtok nyúlni. Mindig érezzétek és tudjátok, hogy akkor aznap miért választottátok egymást. Ez mindig irány- és reményt adó lesz számotokra.
Aki látott már minket dolgozni, az tudja, hogy számunkra sem csak egy papír a házasságkötés, és egyik Nagy Nap sem csak egy esküvő a sok közül. Szeretjük a Párjainkat megismerni, belopózni az életükbe egy-egy nap erejéig, és lencsevégre kapni mindazt, amilyenek Ők. Gergő szokott is viccelődni, hogy „Zsuzsi minden ceremónián törölgeti az objektívet, annyit sír…”. Azért ez így nem igaz, munka közben nem érzelgősködünk, ezt már megtanultam régen a kóruséneklésben. Ellenben, amikor Geri előremekel a kész kisvideókkal, olyankor persze nem tudok határt szabni a könnyeknek a sötét kis vágószobában a monitor előtt csücsülve.
Szóval nem, a házasságkötés nem „csak egy papír” számotokra, és számunkra sem. Ez a nap szakrális, magával ragad, egységesít, megerősít, örökít, megindít és elindít. A legszentebb, mert a Tiétek, mindörökké.